Ha nagyon le szeretném rövidíteni a kérdéskört, akkor az asszertív kommunikáció 4 részből áll:

1. Ítélkezés mentesen megállapítom, milyen viselkedésről van szó. Pl.: Amikor legutóbb találkoztunk, azt mondtad hogy nem csináltam az utóbbi időben semmit…

2. Megfogalmazom az érzést, hogyan hat rám .Pl: …ez fusztrálóan hatott rám…

3. Megfogalmazom saját szükségletem. Pl: …szükségem van rá, hogy megértsd, hogy nagyon sokat ötleteltem, de ennek valóban nem volt látszata, mert a munka nagy része a fejemben zajlott …

4. Rövid, világos kérést intézek a partnerem felé. Pl: …kérlek a jövőben ne mondj ilyet nekem, vagy inkább kérdezd meg hogy haladok.

De mi is az pontosan amit ezzel a formulával kezelni tudunk:

Valószínűleg te is voltál már olyan helyzetbe, ahol érvényesíteni szeretted volna azt amire szükséged volt, de nem feltétlen sikerült. Lehet túl indulatos voltál, és a másik fél megsértődött. Vagy túl visszahúzódó, és inkább megcsináltad amire kértek, de nem szeretted volna. Az asszertivitás mint kommunikációs forma segíthet a határhúzásban, hogy megmond, ha valami nem oké. Jelezheted vele, hogy mire van szükséged, hogy képviseld magad másokkal szemben. Mindezeket partnerségi viszonyban, tehát hogy a másik félnek is figyelembe veszed az érzéseit, gondolatait, jogait.

És hogy mire van szükséged hogy alkalmazni tudd? Őszinteségre magaddal és másokkal szemben, nyitottságra, hogy mindezt kifejezésre is tudd juttatni.

Az asszertivitást sokan a nemet mondás művészetének is hívják, de nem csak erre használhatjuk dicsérni is lehet vele.

Pl:

1. A héten háromszor szó nélkül elvitted a kutyát sétálni
2. ez hálával tölti el a szívemet
3. mert nagyon fáradt voltam, és szükségem volt a délutáni pihenésre.

Fontosnak tartom, hogy ki tudjuk fejezni az érzéseinket mások felé. Sokkal jobban meg  fognak érteni minket, és könnyebben tudunk kapcsolódni egymással. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ez két oldalú történet. Nem elég hogy mi elmondjuk, értő figyelemmel, partnerségben hallgassuk is meg azt, amit a másik fél szeretne mondani.

Ez nem jelenti azt hogy sosem lesznek surlódások. De segít indulatok nélkül megbeszélni a problémákat, és hamarabb komprumisszumra jutni. Az is lehet hogy az lesz a vége, hogy abban értetek egyet, hogy nem értetek egyet. Ez mind benne van a pakiliban.

Szorosan a témához kapcsolódnak az asszertív jogok. Ez minden ember veleszületett joga. Tehát a tiéd is, és másoké is. Kérlek tartsd tiszteletben mások jogait, és az asszertív kommunikációval érvényesítheted sajátjaidat.

Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.

Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled!

Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy bűntudatot éreznél.

Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el – és vállald a következményeket.

Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak, és komolyan vegyenek.

Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményed.

Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: „nem tudom”.

Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, azt meg is kapd.

Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.

Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj.

Jogod van ahhoz, hogy kérjed, amit szeretnél.

Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is.

Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet!

Fontos tudni, hogy ez egy tanult kommunikációs forma, nem velünk születik. Így nem történik semmi, ha legközelebb nem így reaglász, de utólag érdemes átgondolni, hogy mit mondhattál volna asszertív keretek között. Minél többet gyakorolsz, annál jobban be tud épülni a mindennapokba. Gyakorlásra fel!