Lehet sokszor érezted, vagy ki is mondtad, hogy kevés az önbizalmad. Sokszor használtam én is ezt a szót, de valahogy sohasem értettem / éreztem a szó valódi jelentését.

Az „ahha” élmény akkor ért, mikor naplóztam. Éppen ezt írtam le: „bízni magamban”. Tulajdonképpen csak egy szócsere. De mégis számomra akkor abban a pillanatban annyival többet jelentett, és megértettem, mi is az elcsépelt szó mögöttes tartalma.

Azért kerültem mély pontra, mert elvesztettem a bizalmam saját magamban. Azért szorongtam, mert  nem hittem el hogy képes vagyok megtenni dolgokat.

Az hogy bízni tudjak magamban, számomra egy szó szerinti lépéssel kezdődött. Amikor nem elképzeltem hogy milyen kimenni a világba, és szorongtam, hogy mi lesz ha baj ér, mi lesz ha nem kapok levegőt, mi lesz ha szívinfarktust kapok. Hanem nem belegondolva megtettem az első lépést (mert éppen mustár kellett az ebédhez). Szó szerint a célra fókuszálva, kiléptem a világba, és lesétáltam az üzletbe. Megtettem vásárlással együtt oda vissza ezt a fél órás utat, és bebizonyítottam magamnak, hogy nem történik semmi rossz. 

Sőt. A jövőben, ahogy egyre többször kiléptem, egyre több jó dolog történt. Láttam tavasszal a pillangók táncát; egy ismerőssel összefutottam, akit már rég láttam és váltottunk néhány szót; láttam a rét virágba borulását; az évszakok váltakozását; éreztem a nyár melegét; és most az őszi hűvöst a még nyári hajnalban.

Mindez azzal kezdődött hogy egy lépést tettem kifelé, és elkezdtem bízni magamban. Enyhült a magány, a gondolat cunami, egészséges módon kifelé terelődött a fókusz, egyre többet voltam a jelenben, ahelyett hogy a múlton rágódtam volna, vagy a jövőn aggodalmaskodtam volna.

Most, ahogy egyre több lépést teszek a világba, olyan dolgokat cselekszem amelyek korábban eszembe se jutottak volna, észreveszem, hogy egyre jobban bízom magamban. Egyre kevesebbszer fog el a „mi lesz ha…” érzés. Már csak ott vagyok a jelenben, lépek egyet, és megteszem.

A legutolsó ilyen félelmetes lépés az volt számomra, hogy elindítsam a vállalkozást. De kiléptem az ajtón, elmentem a könyvelőhöz, és megtettem.

Nem kell nagy lépésekre gondolni. Az első nekem is az volt, hogy kiléptem a boltba, és elmentem mustárért. Nem mindig a nagy grandiózus dolgok hozzák az áttörést. De az adott pillanat megélése, és a komfortzónától egy hajszállal való eltávolodás, már tudja építi a bizalmat saját magadban.

Csak menj egy lépéssel többet. Csinálj meg eggyel több napüdvözletet. Menj egy közeli helyre, ahová már régen elszerettél volna menni. Te ismered a jelenlegi határaidat. Tegyél eggyel több lépést mint ahol most vagy. Ott születnek a csodák, ott kezdődik az erősebb bizalom önmagadban.